Extrém tények és tévhitek a tüsszentésről
Halkan, hangosan, egyszer vagy többször, nátha vagy allergia miatt, de mindannyian tüsszögünk. Sokszor azonban nem gondolunk bele e folyamat okaiba, vagy egyszerűen csak nem értjük, mi történik a testünkben prüszköléskor. A Maszol a Berkeley Wellness cikkére hivatkozva összeállítást készített a tüsszentéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókról: ebből válaszokat kaphatunk a leggyakrabban felmerülő kérdéseinkre.
Miért is tüsszentünk? A cikk szerint
a tüsszentés szervezetünk természetes reflexe,
amely révén kilökődnek azok a pollenek, szennyező anyagok, amelyek a tüdőbe jutva kárt okoznánk. Amikor tüsszentünk, az orrunkban lévő érzékelő receptorok felismerik a port, pollent, szennyező anyagokat, a receptorok eljuttatják az információt az agyba, és a prüszkölés révén az orr kitisztul, a veszélyes anyagok kikerülnek a szervezetünkből – ismertetik.
Ám sajnos meg is sérülhetünk egy erős tüsszentéstől: Sammy Sosa baseballjátékos például egy tüsszentéssorozat miatt kificamította a hátát, így egy hónapig nem játszhatott. Egy erős tüsszentés vagy annak elfojtása miatt előfordult stroke, autóbaleset, ájulás, szemvérzés, vetélés – sorolja az írás.
Mint a cikk arra felhívja a figyelmet, prüszköléskor erősebb nyomás éri a dobhártyát, ha befogjuk az orrunkat és becsukjuk a szánkat tüsszögés közben.
Arra is van magyarázat, hogy egyesek miért tüsszentenek hangosabban, vagy épp halkabban, mint mások.
A tüsszentés erejét, hangszínét, erősségét, többek között fiziológiai különbségek (a tüdő térfogata, a légcső szélessége, a hasizom erőssége), a belélegzett levegő mennyisége, illetve az is, hogy a tüsszentés az orrunkon vagy a szánkon keresztül távozik-e.
A sorozatos tüsszögés oka pedig az, hogy egyetlen tüsszögéssel nem tudta szervezetünk eltávolítani a kórokozókat.
A cikk említést tesz arról a jelenségről is, hogy amikor tüsszentés közben becsukjuk a szemünket, az egyike a folyamattal járó önkéntelen reflexmozdulatoknak. Kutatók szerint ez megakadályozza, hogy a távozó káros anyagok visszakerüljenek a szemünkbe.
Ez nagyon ritka eset, mégis előfordulhat, hogy hosszú időn keresztül nem tudjuk abbahagyni a tüsszentést. Az írás példaképp hozza fel, hogy egy fiatal lány 20 perc alatt kétszáz alkalommal tüsszentett, egy tizenéves fiú egy hónapon keresztül, percenként nagyjából hatszor, de – mint írják –
a rekordot a Guinness Rekordok Könyve szerint egy 12 éves kislány tartja, aki két és fél év alatt több mint egymilliószor tüsszentet.
A tüsszentés fizikája a következő: kutatások szerint 16 km/h sebességgel, míg mások szerint akár a 160 km/h-s sebességgel is tüsszenthetünk, de ez egyénenként változhat. Attól függően, milyen anyagok vannak a tüsszentésünkben akár 6 méteres távolságra is eljuthatnak a kilövellt kórokozók.
Fontos kérdés, főleg színházlátogatáskor vagy más, csendes magaviseletet megkövetelő szituáció esetén, hogy megakadályozhatjuk-e a tüsszentést. Akik hapciztak már előadás közben, ne szégyelljék olyan nagyon magukat, mert nem teljes a kontrollunk a tüsszentés folyamata fölött: ez ugyanis két szakaszból áll, az első szakaszban a receptorok érzékelik a kórokozókat, majd az információt elküldik az agynak. A második szakaszban történik meg a tüsszögés, tehát a válaszreakció.
A tüsszentést úgy akadályozhatjuk meg, ha az ujjainkat az orrunkba dugva gátoljuk a pollenek bejutását a szervezetünkbe. Ha a kórokozók azonban bejutottak, a tüsszentést nem tudjuk elkerülni.
Érdekesség, hogy az emberek 35 százalékánál figyelhető meg a fény által kiváltott tüsszentés. Ez egy genetikai alapon öröklődő jelenség, melynek során a fény nem csak a szem látóidegét, hanem a tüsszentésért felelős reflexet is ingerli.
Fotó: Freepik
(via veol.hu)
