Így mészárolták le egy kis falu teljes lakosságát
Nyolcvan éve, 1944. június 10-én mészárolta le a második világháborúban, néhány nappal a szövetségesek normandiai partraszállás után a német hadsereg egyik egysége a Limoges környéki kis francia falu, Oradour-sur-Glane szinte teljes lakosságát. Az oktalan, barbár vérengzés mára jelképpé vált, a kis települést mementó gyanánt meghagyták lerombolt állapotában.
Lemészárolták a lakosság jelentős részét
A második világháború egyik legszörnyűbb franciaországi eseményére négy nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után került sor. A Waffen-SS Das Reich páncélos hadosztálya, amely Valence városából indult a front felé, menet közben kollaboránsoktól értesült arról, hogy ellenállók elraboltak egy német tisztet, akit Oradour-sur-Vayres faluban tartanak fogva. Az őrnagy kiszabadítására, az ellenállók elleni tisztogató műveletre a Der Führer páncélgránátos ezred 1. zászlóaljának 3. századát jelölték ki, amely Adolf Diekmann őrnagy parancsnoksága alatt a hasonló nevű, de
harminc kilométerrel arrébb fekvő Oradour-sur-Glane faluba vonult be; a település lakóira végzetes következményekkel járt a tévedés.
A németek nem csak a merényletet akarták megtorolni, példát is akartak statuálni, mert a francia ellenállás a június 6-i partraszállás után fokozta a hátországban szabotázsakciót. A nyugati hadszíntér főparancsnoka, Gerd von Rundstedt tábornagy június 8-án megparancsolta az ellenállás „gyors és könyörtelen eltaposását”, kiemelve: elvárja, hogy a „dél-franciaországi bandák elleni műveleteket szigorúan és elnézés nélkül hajtsák végre”.
Az eldugott falu a maga csendes életét élte, lakói addig még nem láttak németeket és ellenálló sem volt közöttük.
A nácik körbevették a települést és mindenkit a főtérre parancsoltak, ahol különválasztották a férfiakat, valamint a nőket és a gyerekeket. A férfiaknak azt mondták: a városkában rejtett fegyver- és lőszerkészletek vannak, ezért minden házat átkutatnak. Ennek ürügyén csoportonként csűrökbe és garázsokba terelték őket, ahol golyószóróval tüzet nyitottak rájuk.
A nőket és a gyerekeket a templomba zárták, majd rájuk gyújtották az épületet és kézigránátokat dobtak be az ablakokon, a menekülni próbálókat lelőtték.
A házakat kifosztották, majd felgyújtották és elvonultak. Estére 643 holttest, 198 férfi, 240 nő és 205 gyerek teteme hevert a romok között. A település lakosai közül csak heten maradtak életben, mind súlyos sebekkel, hat ember viszont azért halt meg, mert éppen a falun kerékpározott keresztül, amikor a németek megérkeztek.
Emlékhellyé nyilvánították a megsemmisített falut
A vérengzés akkora felháborodást keltett – még a kollaboráns vichyi rezsim is hivatalosan tiltakozott -, hogy a német parancsnokság kénytelen-kelletlen vizsgálatot indított. Ez arra jutott, hogy az adott körülmények között indokolható volt a megtorlás, és mivel Diekmann három héttel később elesett a harcokban, az eljárást megszüntették.
A háború után, 1953-ban Franciaországban katonai törvényszék tárgyalta a népirtást, de csak 21 katonát vonhattak felelősségre a 200-ból, mert a többiek addigra meghaltak, illetve sem az NSZK, sem az NDK nem adta ki őket.
Többségük súlyos börtönbüntetést kapott, kettőt halálra ítéltek, de öt éven belül mind kiszabadultak. A Reich hadosztály parancsnokát, Heinz Lammerding tábornokot távollétében ítélték halálra, de háborítatlanul élt az NSZK-ban 1971-ben bekövetkezett haláláig. Az utolsó tárgyalást 1983-ban az NDK-ban folytatták le a vérengzés egyik akkor azonosított résztvevője ellen, aki életfogytiglant kapott, de 1997-ben szabadlábra került és még tíz évig élt. Megbánást soha nem tanúsított, csak annyit mondott: ilyen a háború.
A vérengzés egy másik, akkor már 88 éves tettese ellen 2014 elején emeltek vádat Németországban, de bizonyítékok hiányában nem került sor tárgyalásra.
A francia kormányzat emlékhellyé nyilvánította a megsemmisített falut, a modern Oradour-sur-Glane távolabb épült fel, új házakkal és új lakókkal. A régi kisvárost kerítéssel vették körül és úgy őrizték meg, amilyen 1944. június 10-én este maradt. Az utcákon ma is ott állnak a kiégett gépkocsik, az üres házakban ott maradtak a berendezési tárgyak, amelyeket a megölt lakók használtak: varrógépek, lábosok, a gyerekek bölcsői, az iskolások füzetei.
A falu bejáratában felirat található: Souviens-toi – Emlékezzél.
Az emlékhelyen 2000-ben járt a második világháború óta először német küldöttség, őket a falu polgármestere fogadta, aki annak idején a maroknyi túlélő egyike volt, és élete végéig a megbékélésen fáradozott. 2013 szeptemberében Joachim Gauck német államfő és Francois Hollande francia elnök együtt emlékezett az áldozatokra a nácik által felgyújtott falu templomának romjainál. A mészárlás utolsó túlélője, Robert Hébras 2023 februárjában halt meg, 97 éves korában.
Fotó: Pixabay
(via origo.hu)
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
