Pankotai Lili: szívem szerint azt mondanám b@sszátok meg! Ezt hagyjátok ránk?
Egy hete kapkodja az ember a fejét, a Ferencvárosi pad ügyében, és nem tudja eldönteni, hogy ez egy bölcsődei játszótéri cicaharc, vagy esetleg egy Muppet Show epizód forgatása. Én most szeretném szembesíteni a színházi jelenet résztvevőit, hogy igen érdekes az, amikor szervezetek számára a győzelem, a ki győzi le a másikat, fontosabbá válik, mint az ember – kezdte közösségi oldala bejegyzését Pankotai Lili, a diáklány, aki ellen a regnáló teljes fegyverzetben sorakozott fel.
Mit csináltok a gumicsont nélkül?
Azzal, hogy ezek az érdekcsoportok befeküdtek a kormány által létrehozott gumicsontokon való civakodásba, pont azt a célt szolgálják, mely a kormány elemi érdeke: a megosztást, ideológiák mentén arról nem is beszélve, hogy tudtommal például könyvekkel is a náci fasiszták és kommunisták bántak hasonlóan.
A lényegi dolgokkal való foglalkozás helyett, a gumicsontokon való háborúzás megy.
Első gondolatom az első pár nap után az volt, hogy kimegyek és a pad felét zöldre-fehérre, a másikat szivárványosra festem, és ráírom, hogy szerintem mindannyian elférünk rajta. Közben viszont a homokozói bölcsődei harc, olyan fordulatokat vett, hogy a pad körüli csata, lassan megkérdőjeleztette velem valóban, hogy fiú vagyok e vagy lány.
Mindenki csak a saját ideológiája szimbólumát erőltette, a másik legyőzése vált fontossá
Az enyhén szólva már-már klinikai esetet a nemzeti trikolor koronázta meg.
- A trikolor, mely a nemzeti egységet képviseli, hogy gondolta bárki is, hogy azt kisajátítva kirekesztésre használja?
- Mit képzelnek magukról a politikusok, hogy megengedik maguknak a nemzeti jelképek politikai haszonszerzésre való felhasználását?
Az pedig számomra félelemkeltő, hogy fenyegetőzésre, rendőrségi feljelentés eszközeként használnak egy nemzeti jelképet. Az is hányingerkeltő, hogy egy jelkép, amely csak egy szimbólum, fontosabb egyeseknek, mint saját honfitársaik. Mindezt a nemzeti összetartozás szolgálatának önhitt mámorában teszik. Fenyegetésbe bocsátkozva teszi ezt egy olyan politikus, aki pontosan tisztában van azzal, hogy az önkormányzati pad általa történt átfestése is törvénysértő, és feljelentéssel járhatna.
Illene elgondolkodni ezen a fene nagy magyarkodáson, nemzeti trikoloron, meg Nagy-Magyarország imádaton
Valaki magyarázza már el nekem, hogy amikor saját határainkon belül is gyűlöljük saját honfitársainkat, akkor a határon túli magyarokkal mit is akarunk? A képmutatáson túl mit is ér ez a nagy nemzeti öntudat?
Lehetséges, hogy előbb a határainkon belül kellene megtanulni megbecsülni, szeretni, értékelni egymást. Mert ugye, ha ez sem megy, akkor a határon túliak iránt mutatott aggodalom, igen üres, hiteltelen, és képmutató.
Szívem szerint azt mondanám basszátok meg! Ezt hagyjátok ránk? Ebbe kell belenőnünk? Az állandó háborúskodásba, ellenségeskedésbe? De most valóban ti így akartok élni?
Nem a határon túli háborútól kell paráztatni az embereket
Ti itt ebben az országban nagyobb pusztítást végeztetek mindennél. Száz év alatt sem fogja ez az ország kiheverni, amit ide teremtettetek a generációmnak.
Szerettük volna elvenni a gumicsontot, és elbontani a padot, de Baranyai Krisztina megtette nekünk ezt a szívességet, és elvitte.
- Mit tettetek volna, ha ezt mi tesszük?
- Feljelentetek?
- Megvertek?
- Pellengérre állítotok?
- Lejárattok?
- Melyik jól bevált mocskos eszközhöz nyúltatok volna?
- Lehet, hogy esetleg valaki végre elkezdhetne a mi jövőnk rombolása helyett annak építésével foglalkozni?
Mi nem kérünk az ideológiáitokból felépített illuzórikus világból. Mi másként akarunk élni. Szeretetben, szabadságban, valódi demokráciában, egymással.
A legszomorúbb része pedig ennek a padnak a kálváriájában,
hogy tökéletesen szemlélteti azt, ami ebben az országban van, hogy az elmúlt 30 év politikusai hova juttatták ezt a jobb sorsra érdemes országot/padot. Azok az árcédulás, haszonleső, megélhetési politikusok, akikről ha kiderülnek üzelmeik, hazaáruló, nemzetellenes, önös érdekek mentén történt maffia cselekedeteik, akkor egy rövid utca egyik végétől a másik végéig sem jutnának el, mert saját szavazóik lincselnék meg őket.
„A generációm vállalja fel a hivalkodást,
hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.”
